Itteni egyik barátnőm ment búvárvizsgára és én elmentem vele Malendure városába (ejtsd Malendőr), ami az óriásteknősök élőhelye.

Hozzájuk a hajóra már nem fértem fel, így egy külön hajóval, egyedül, búvárokkal mentem egy csodálatos kis szigetre, ahol eddig még itt sosem látott színű és formájú halakat láthattam, káprázatosan nagy és színes korallok társaságában. Óriásteknősökkel is úsztam, csodálatos élmény volt közvetlen közelről megfigyelni őket.

A világ top 10 helye között tartják számon ezt a partszakaszt, így nagyon boldog voltam hogy láthattam a tenger élővilágát.

A hajón összehaverkodtam a kapitánnyal meg a segédjével, aki egy aranyos helyi lány volt, így a nap további részét a munkája befejeztével velünk töltötte és azóta is tartjuk a kapcsolatot. A kapitány még azt is megengedte, hogy vezessem a hajót, persze utána átnyújtotta a névjegyét és elhívott randizni.

Hazafele elkapott minket egy nagyon intenzív trópusi eső. Nem lett volna annyira extra ez, de az egész szigetrész, Basse-Terre egy trópusi erdő, kanyargós keskeny utakkal, olykor durva, meredek és veszélyes kanyarokkal, vízátfolyásokkal. Mikor csúszik az út és semmit sem látsz a sötétben, mert a szembejövő elvakít a szerpentinen, az nem valami mókás. Ráadásul, még ha ez nem lett volna elég, a barátnőm 20 éves autójában nem működött se a klíma, se az ablakra irányuló páramentesítő, az én oldalamon az ablakot meg egyáltalán nem lehetett lehúzni. Az övét meg azért nem, mert különben ömlött volna be az eső. Mindezt együttvéve kissé félelmetes volt ez az egész kaland, mivel a sötétben és az ömlő esőben szinte semmit sem láttunk, így gyök kettővel mentünk, ráadásul mindig lehet találkozni itt helyi vagány vezetőkkel, akiket egyáltalán nem zavar holmi eső és ilyenkor is száguldoznak. Vagyis sokan nem értékelték a csiga tempónkat és életveszélyesen előzgettek minket a csúszós és kanyargós úton a dzsungelben. Végig imádkoztam az úton, hogy épségben hazaérjek. Átmenve az én szigetfelemre, Grande-Terrere jobb volt a helyzet, mert ott nincs annyi szerpentin, csak ott meg óriási dugó keletkezett az eső miatt, így órákig tartott az út. Szegény barátnőm miután hazavitt még mehetett vissza a másik szigetfélre.

De eső után általában itt szivárvány van: