Loading...

Segítség! Baktérium!!!

//Segítség! Baktérium!!!

Segítség! Baktérium!!!

Tisztaság és rendszerető ember vagyok, a rendetlenségben kifejezetten rosszul érzem magam. A háztulajdonos, akitől a szép vidéki házat béreltem hasonló volt ebben, ami a Karib-térségben meglehetősen ritka, legalábbis eddigi tapasztalataim szerint.

Ez egy részről szuper volt, mert otthon éreztem magam, mivel mindennek meg volt a helye és nem voltak szanaszét a dolgok. Más részről viszont kicsit frusztrált már az, hogy  egy idő után szinte minden dologba beleszólt a tulaj és ha valamit nem pont úgy csináltam, ahogy azt ő elképzelte, akkor a sohasem rövid, viszont hosszú „Krisztina, it is important, it is very important…” (Krisztina, ez fontos, ez nagyon fontos…) kezdetű előadást kellett meghallgatnom, francia szövegrészletekkel tarkítva.

Megszabta melyik gázrózsán főzhetek, vagy, hogy hol legyen a szemetes a saját külön használatú fürdőszobámban, hogy milyen nyomvonalon haladjak a kertben a kocsival, mit hova tehetek és ha a garázsban volt száradó ruha akkor nem tehettem mellé vizeset, ahogy az elmosott poharak mellé se rakhattam egy használtat, illetve tanácsot is kaptam, hogy mikor mossam ki az ágyneműmet.

Ilyen igényes fürdőszobát nem könnyű errefelé találni:

Mivel úgy egyeztünk meg, hogy kevesebbet kell fizetnem, ha én takarítom a házat naponta, ezért elég nagy elvárásokat támasztott velem szemben. Egyik nap reggel a kezembe nyomott egy rongyot meg egy takarítószert, hogy akkor legyek szíves az összes konyhabútort meg a hűtőt letakarítani. Még az ajtókeretekre is mutogatott, de abból ügyesen kihátráltam.

Többször elhívott egy „profi” takarítónőt és magasztalta, hogy ő aztán mindent átmos és lemos majd és akkor minden csillogni-villogni fog. A legutóbbi takarítás napján hajnal 2 óra után értem haza és mivel a háztulaj nem jött haza addig, ezért nekem kellett hajnalban kivinnem a kutyát pisilni, de ezután is ugatott, vagyis alig tudtam elaludni, az ugatást pedig hajnal 6 körül újrakezdte, így nem annyira volt kedves a mosolyom, mikor reggel kopogtak az ajtómon, hogy jönne az illető takarítani. Mondanom sem kell, a csempék és szaniterek illetve a konyhapult lemosásán kívül semmi különösebb látszata nem volt annak, hogy itt járt a profi takarító, kb. ugyanazt csinálta meg, mint amit én minden nap, csak ő elhúzta a bútorokat, a hűtőt, hogy látványosabb legyen mennyire dolgozik és jó sok erős szagú tisztítószert használt, mert azt imádta a főbérlőm. Ő ettől érezte jól magát, ha minden fertőtlenítő illatú volt.

Sajnos Mistral, a kutyája elég sokszor bepisilt és bekakilt a garázsba, mert általában elég későn járt haza és én nem mindig tudtam kivinni, ráadásul mikor kivettem a házat, nem is volt szó róla, hogy a házban fog lakni egy 8 hónapos kiskutya. Azt mondta, ő is csak hétvégeken lesz otthon, ahhoz képest alig volt olyan nap, amikor nem otthon aludt.

Hiába volt füldugóm, legtöbbször azt is túlharsogta Mistral. Nagyon kialvatlan és kimerült voltam sokszor miatta, de azért imádtam ezt a rosszaságot:

Nos, történt egyszer, hogy a szülinapi bulimból késő hajnalban értem haza, a tulaj pedig még később. Szegény kutyát este ugye senki se vitte ki, mivel mi is korán elmentünk otthonról, így egy szép nagy, büdös ajándékcsomag várt minket a garázsban. A kutya gazdája elvárta volna, hogy én takarítsam el ezt egy óriási buli után, hajnalban.

A durva az egészben az, hogy ő sem takarította el hajnalban mikor hazaért, így reggelre tényleg erős lett a szag. Ezen felhúzta magát és olyan mennyiségű szúrós szagú fertőtlenítőszert locsolt szét a garázsban, hogy a terasz legeslegtávolabbi szélén sem bírtunk a barátnőmmel megmaradni, hányingerünk lett, csípte a szemünket a maró sav és megfájdult a fejünk. Kénytelenek voltunk elmenekülni a házból, mert úgy éreztük tényleg egészségtelen mindezt belélegezni.

Nálam, ezen kívül konkrétan három dolog verte ki a biztosítékot, amikor is megfordult a fejemben a költözés gondolata. Egyrészt mindig új szabályokat hozott, hogy minek hol kell lennie, főleg a takarítóeszközöknek, másrészt nem engedte, hogy a szép hosszú konyhapulton készítsem el az ételemet. A mosogató szárító részének totál üresnek és száraznak kellett lennie, mert azt a profi hölgy lefertőtlenítette, így az elmosogatott dolgokat egy foltos, szakadt, büdös konyharuhára volt csak szabad tenni, ami elfoglalta szinte az egész pultot, így kajakészítésre maradt a messzire lévő sarok vagy egy icipici rész oldalt. Amikor a szülinapomra sütöttem sütit odajött és közölte, hogy a bögre ivásra való és nem arra, hogy abban bármi mást is csináljak, pl. felverjem a tojást. Mondtam, hogy én csak mérőedénynek használtam. Nem értettem a dolgot, mert a bögre régi volt, repedezett és csúnya. De a legeslegjobb ez után következett. A szülinapi tortámon volt egy műanyag pálmafa dekoráció és elraktam emlékbe miután elmostam. Ezen totál kiakadt, hogy micsoda veszélynek teszem ki, hisz ezt nem lehet elmosni, ki kell dobni, mert különben a baktériumok elterjednek és az nagyon veszélyes. Na, ezen nagyon jót röhögtem és persze azért is ijesztgettem a mütyürrel és látszott, hogy valóban tart ettől a szörnyű veszélyes dologtól. Komolyan nem hittem el, hogy egy felnőtt férfi ennyire tud félni ettől.

Az ominózus pálmafás torta:

Az se volt semmi, mikor konkrétan megmutatta, hogyan kell elmosni egy kést, mivel véletlenül az egyiken maradt valami ételmaradék és emiatt az összes konyhai eszközt egyesével elmosta és lefertőtlenítette. Mindezt pont aznapra találta ki, amikor én salsa táncórát akartam tartani a nappaliban. Amit természetesen előtte meg is beszéltünk, hogy nyugodtan megtarthatom ott az órát. Most kitalálta, hogy mégsem engedi ezt meg, mert mi majd mindenfelé izzadunk majd a tanítványommal és az nem higiénikus!!! 🙂 Meg különben is a háza az ő privát szférája. Csak akkor tudnám, miért adja ki idegen embereknek jó pénzért.

Miután az idegességtől és a tehetetlen dühtől sírásra görbülő szájjal behúztam a szobámba és látta rajtam, hogy majd felrobbanok, nagy kegyesen felajánlotta, hogy tarthatom az órámat a pisiszagú, egyenetlenül lekövezett garázsban vagy a teraszon a napon, a 35 fokban. Ez már túl sok volt aznapra nekem, így kiborultam és fennhangon elmondtam a véleményemet a túlzásba vitt tisztaságmániájáról. Nem értette, mert angolul nem tudott olyan jól, de lehet jobb is így. Végül megengedte nagy nehezen, hogy a nappaliban táncoljunk. Mondanom sem kell, nem izzadtuk össze se a padlót, se a falat, sőt, mondhatnám fényesre csiszoltuk a követ a sok tánc miatt.

A házat egyébként minden nap felsöpörtem és majdnem minden nap fel is mostam, a konyhában mindig elmosogattam, még utána is, mindig rend volt és ha nem is patyolat, de tisztaság. Egyébként a srác jólelkű és kedves volt alapvetően, jó párszor étkeztünk együtt, olykor még közös programot is csináltunk, de véleményem szerint ez a túlzott kontroll nem volt egészséges. Teljesen külön kellett volna raknia azokat a dolgokat, amiket a bérlői használhatnak és az elején le kellett volna fektetni a szabályokat. Csak akkor nem biztos, hogy ott maradnának a bérlők :).

Bár olykor ki voltam akadva, amikor ezt láttam a terasz egyik végéből, minden rosszat elfelejtettem:

By | 2018-07-17T20:43:08+00:00 december 27th, 2017|Guadeloupe|0 hozzászólás

About the Author:

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..