Loading...

Te azt az életet éled amit szeretnél…?

//Te azt az életet éled amit szeretnél…?

Te azt az életet éled amit szeretnél…?

Bár ezer dolgom volt, amit intéznem kellett, egyik reggel úgy éreztem meg kell osztanom a gondolataimat a Nagyvilággal. Utazásaim általában nagy felismeréseket hoznak, most sincs ez másként.

Egyszerűen fantasztikus, hogy mennyire támogat minket az Univerzum, az  Őrangyalunk, ha rendületlenül hiszünk benne. A legreménytelenebb helyzetekben is mindig van, aki segít, olykor megjelenik váratlanul valaki, akire egyáltalán nem számítottunk. A nehéz szituációkban számomra is az a legnehezebb feladat, hogy maradjak pozitív, bizakodó, ne keseredjek el és bízzak a Jósorsban, még akkor is, ha totál elveszettnek érzem magam.

A három hetes kubai utam leírhatatlanul csodás volt, már csak azért is, mert 10 éve vártam arra, hogy eljussak a latin tánc és zene országába. Csak ez lebegett a szemem előtt, hogy ezt az álmomat is megvalósítom végre, de hogy utána hogy lesz, arra már nem nagyon maradt energiám megszervezni, megtervezni. Szerencsére, a Karib-szigeteken van egy kedves barátnőm, aki felajánlotta, hogy amíg nem találok magamnak albérletet, addig maradhatok nála. Alapvetően egyedül szeret élni, és mivel nem akartam visszaélni a jóindulatával, így pár nap után, nagyon sürgősen találnom kellett egy lakást. Ok, de munka és bevétel nélkül, egy hosszabb kubai út kifizetése után nem olyan egyszerű kipengetni minimum 400 EUR-ót csak a lakhatásra. Dolgozni, táncot tanítani autó nélkül nem tudok elmenni, mert itt késő délután már nincs busz, de ha van is, eljutni a buszmegállóig se mindig egyszerű. Vagyis autót is kell  bérelnem, mely minimálisan a mostani főszezonban szintén kb. havi 500 EUR, ha egyáltalán van. Itt kocsi nélkül nem lehet létezni, és mivel mindenki azzal jár, így hamar elfogynak az olcsóbban bérelhető autók. Most pontosan ez történt, a jól bevált kontaktom közölte, hogy sajnos jó ideig nincs autója, pedig általában több is volt neki. Micsoda szerencse! Mostmár tudom miért. Mert az Égiek ebben is segítenek…

Kubából visszatérve itt álltam feltöltődve, a csodálatos élmények hadával a fejemben, még fel se nagyon tudtam dolgozni a sok történést, de már azon kellett agyalnom hogyan tovább. Elég reménytelennek tűnt a helyzetem, az internet hol ment, hol nem, alapvetően csak a szomszéd lépcsőjéről tudtam netezni, a házon kívülről, a 30 fokos napsütésben, vagyis napközben szinte semmit sem láttam a kijelzőn. A telefonomon a mobil és internet hálózat hol működött, hol nem, leginkább nem, ráadásul mivel a barátnőmnek csak 1 kulcsa volt a házhoz és a kapuhoz is, be voltam zárva a házba, mint 1 királylány… aki várja a felmentő sereget.

Küldte is az Univerzum, csak ki kellett várnom. Napokig reggeltől estig az interneten lógtam és a lehetőségek után kutattam, írtam minden lehetséges fórumra, hogy olcsó szobát keresek. Egy itteni angol társalgási klubba is felraktam a segítségkérésemet, ahova szoktam járni és Hála Istennek valaki meglátta és bár nem szokott befogadni senkit, most kivételesen úgy döntött segít nekem és takarításért illetve salsa tanításért cserébe nagyon kedvező áron tudtam kibérelni egy gyönyörű, tengerre néző medencés ház egyik szobáját. Sajnos csak egy hónapra, így hamarosan újabb lakás után kell nézzek. A vicces az egészben az, hogy fogalmam sem volt hova megyek, de nem is nagyon érdekelt, mert a legfontosabb szempont most az ár volt és azt ugye sikerült lealkudnom, mivel előtte leírtam, hogy megteremtsem magamnak, legalább a füzetlapon. Szóval mikor este megérkeztem, nem is nagyon láttam semmit, aztán másnap igencsak elképedtem a gyönyörű kilátást és az úszómedencét látva. Ráadásul a lakótársam egy okos, aranyos, vicces, segítőkész pasi.

Jacque, a lakótársam kandúr cicája nagyon szimpatizál velem, mindenhova elkísér, még a napozásba is betársult.

Na de ne szaladjunk ennyire előre. Az újabb karibi utazásom szintén tartogatott izgalmas perceket számomra, amit szívesen kihagytam volna. Kezdődött azzal, hogy Pest környékén annyira vidéken laktam az erdő szélén, egy földút végén, hogy hajnal 3-kor a taxis a sötétben nem talált meg, mert nincs a környező házakon házszám, ha véletlen van, akkor meg nem volt látható. Végül telefonos egyeztetés után sikerült persze megtalálnia, így simán kiértem a Ferihegyi reptérre hajnal 4 óra előtt, de nem akartak felengedni a gépre, mert a kézipoggyászom 1 kg-al meghaladta a mértéket és csak az volt a szerencsém, hogy nagy nehezen erőnek erejével be tudtam szuszakolni az ellenőrzésre szolgáló keretbe, így nagy vitatkozások után mehettem utamra. Volt már, hogy elveszett a csomagom és napokat kellett rá várnom, ezt nem akartam megkockáztatni, mert Kubában nem tudtam volna mindent könnyen beszerezni, így inkább cipekedtem, de nálam volt minden szükséges cucc a kézipoggyászomban.

Az újabb csodát, hogy ismét sikerült a Karib-szigetekre utaznom, egy mini 1992-es portugáliai borral ünnepeltem meg a reptéren, amit még ezer éve RTL-es pályafutásom során kaptam. Isteni volt és picit oldotta a stresszt ami volt bennem.

Párizsban ismét óriási dugó fogadott, majdnem két órát buszoztam a két reptéri terminál között, így óriási szerencse volt, hogy elértem a csatlakozást. Guadeloupe-on, a reptéren természetesen a barátnőmmel nem találtuk egymást, pedig nem is nagy, de ezen már meg sem lepődtem. Még szerencse, hogy működött a net és így cseten tudtunk egyeztetni ki merre jár. Nagyon kedves volt a fogadtatása, welcome pezsgő és vacsi fogadott a tengerre néző pálmákkal körbevett teraszán.

Ezt a kilátást nem nagyon lehet überelni. Imádtam nézni a tengert!

Csak egyetlen dolog árnyékolta be ezt az idillt, amikor is hajnalban kimentem a toalettre félálomban és mikor meg akartam törölni a kezemet a törülközőmbe, egy csótányt zavartam meg éjjeli tevékenységében, mely ennek következtében rám ugrott. Egy kisebb sikítás hagyta el ezek után a számat és kimenekültem a fürdőből. Mennyi esély volt rá, hogy pont az én törülközőmön legyen pont akkor?? Bizony, az itteni életnek ez az egyik árnyoldala.  A minibéka a szappantartóban sokkal kellemesebb meglepetés volt.

Guadeloupe szigetén a kubai utazásom előtt volt pár napom, így újra belecsöppentem a salsa tanításba és a kedvenc latin bulimba is sikerült eljutnom, ahol a szokásos társaság fogadott és több kedves barátommal összefutottam itt, akiknek nagyon örültem és óriási bulit csaptunk. Ha finoman akarnék fogalmazni azt mondanám, hogy itt a szigeten az ügyintézés nem igazán tökéletes. Itt aztán nem rohannak az ügyintézők, hál Istennek a stressz nem rombolja a helyiek egészségét. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy 1,5 órát kellett várnunk álldogálva a barátnőmmel, míg végre sikerült nagy nehezen telefon és internet előfizetést intézni. A netem nem működött, így vissza kellett mennem még egyszer a beállításokat ellenőrizni. Ha ő nincs, nem is tudom hogy magyarázom el mit akarok, annyira nem tudnak angolul az üzletekben.

Eljött a várva várt nap!!! 10 év vágyakozás és ábrándozás után végre teljesült egy újabb álmom, hogy eljuthatok Kubába.

Nagy szerencse, hogy még egyszer átnéztem a papírokat: repülőjegy, útlevél, amerikai vízum, kubai vízum, biztosítás stb. és ekkor tűnt fel, hogy ezen a járaton mások a poggyász szabályok, így az egész pakolást kezdhettem újra, de még jó, hogy nem a reptéren jöttem rá. Alapvetően egy táncos útra fizettem be, így az is óriási dolog, hogy az utazásom előtti nap az esőzés utáni, hatalmas csúszós lépcsősoron történő kétszeri elesésem után se lett semmi bajom. Nagyon durván összetörhettem volna magam, ha az Őrangyalok nem vigyáznak rám és akkor lőhettek volna az álmomnak, meg a sok táncnak.

A Norwegian Airline gépébe beszállva nagy szemeket meresztettem, amikor ráeszméltem, hogy a norvég pilóta és a stewardess is jó ismerőseim, nem egy estét töltöttünk el együtt. Milyen kicsi a világ. Nagyon élveztem a „VIP-ságot”, például küldettek nekem teát, amikor még senki sem kapott és természetesen nem hagytam ki, hogy szét ne nézzek a pilótafülkében.

NA ÉS AKKOR JÖJJÖN A LÉNYEG, AMIÉRT EZ AZ ÍRÁS SZÜLETETT. TUDJÁTOK MIRE JÖTTEM RÁ…??? HOGY NINCS MIRE VÁRNI. SOHA NEM LESZ AZ IDŐ PONT MEGFELELŐ AZ ÁLMAINK MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ. Mindig van, lesz valami jó kifogásunk pont most miért ne vágjunk neki az ismeretlennek, miért halasszuk el a komfortzónából való kiugrást. Mert mondjuk pont jó a munkahelyem, vagy éppen pont rossz és most kell újat keresni, pont van kapcsolatom, pont nincs, pont megy a gyerek az oviba, vagy pont nem.

A boldogság titka a cselekvés és nem a birtoklás, bár erre már biztosan sokan rájöttetek. Kezdd el MOST, bármi is legyen az, amit szeretnél, bármennyire is őrült ötletnek tűnik. Lehet hogy az elején nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy elképzelted, de nem baj, maximum majd próbálkozol másképp, vagy tanulsz belőle. De mindenképpen hasznodra válik. Az első lépés megtétele nehéz csak, utána minden szépen kialakul. Bár legtöbbször nem könnyű nekem se, de mégis megéri minden nehézség ellenére, mert izgalmas, színes életet élek álomszép helyeken, amikről azt hittem én sose fogok tudni eljutni, azt csinálom amit imádok: annyit táncolok amennyit csak bírok profi, jó fej táncosokkal és minden nap hálát adok a Sorsnak, hogy el mertem indulni az úton.

Tegnap is autó híján totál reménytelennek tűnt eljutnom a tánciskolám  bulijába, ahol tanítok, mert sokan valamilyen ok miatt nem tudtak elmenni, vagy nem estem az útjukba, de nem adtam fel. Felvettem este a kedvenc piros csipkeruhámat és nagyon bíztam benne, hogy nem kell hajnal előtt levennem.

Hittem, bíztam és tessék, találtam az utolsó pillanatban valakit, akit csak a táncos bulikból ismertem, de el tudott vinni, egy másik ismerősöm meg előtte eljött hozzám és elfuvarozott félútig. Hazafelé sem tudtam kivel jövök, de hál Istennek a helyiek, főként a táncosok nagyon jólelkű, segítőkész emberek, így többen is felajánlották, hogy hazavisznek, ha úgy alakul. Tudják, látják, mennyire fontos nekem a tánc, akárcsak nekik. Tegnap is, egy-egy tánc után kaptam óriási öleléseket, őszinte mosolyokat, és egy nagyon jóleső bókot. Ezt a közös élményt, szeretetet átélni csodálatos érzés.

Ha esetleg Te is kíváncsi vagy milyen Guadeloupe, a Karib-szigetek francia gyöngyszeme, írj nekem és utazz ki hozzám, szívesen segítek mindenben. De ha épp más foglalkoztat, tedd meg az első lépést az álmod, vágyad felé és meglátod, ha megfelelő a hozzáállásod a falak leomlanak, amik eddig akadálynak látszottak és Te fogsz a legjobban csodálkozni, hogy Te is képes vagy olyan életet élni amilyet mindig is szerettél volna…:)

By | 2018-07-17T20:37:37+00:00 március 17th, 2018|Guadeloupe|1 hozzászólás

About the Author:

Egy hozzászólás

  1. Nagy Gabriella 2018. március 19. - 11:56 de. - Válasz

    Büszke vagyok rád! Gratulálok! Puszi

Hagyj üzenetet