Loading...

Kubai repülési kalamajkák

//Kubai repülési kalamajkák

Kubai repülési kalamajkák

Eddig 21 repülőutam volt a Karib-térség felé (saját magam is nagyon meglepődtem amikor kiszámoltam), ebből három volt nagyon problémás, mindhárom alkalommal Kubába szerettem volna eljutni vagy onnan visszatérni. Nyilván benne van a pakliban, hogy utazáskor, repüléskor történhetnek váratlan fordulatok. Velem meg is történtek, talán azért, hogy ezt is megtapasztaljam és legközelebb bölcsebben kezeljem ezeket a nehéz helyzeteket. Mostanában sokan panaszkodnak az Air France Légitársaságra, a sztrájkok miatt főleg. Teljesen egyetértek azokkal, akik elégedetlenek emiatt, de nekem személy szerint jó tapasztalatom van velük, legtöbbször velük utaztam és mindig nagyon kedvesek és udvariasak voltak a légikisasszonyok, az étel és a borok pedig isteniek, amikor pedig nagyon éhes voltam mindig kaptam repetát és a korlátlan italfogyasztás is egy plusz pont a javukra :). Én remekül éreztem magam mindig, pedig több, mint 8 óra az út Párizsból Guadeloupra.

A Norwegian Airlines társasággal kétszer utaztam, velük is minden rendben volt, kicsit elfogult is vagyok velük szemben, mivel az egyik pilótájuk jó ismerősöm és pár stewardest is ismerek, akik salsáznak.

A Southwest Airlines gépére való átszállás alkalmával történt az, hogy a Floridában történt hosszú útlevél ellenőrzés miatt már nem engedtek fel a gépre ami Kubába vitt volna, pedig szerintem még meg lehetett volna oldani, de a szigorú manager hölgyeménynek nem volt jó napja.

Nagyon nagy szerencsém volt, mert a légitársaság ingyen adott repülőjegyet a másnapi járatra és többen elég segítőkészek voltak, mikor látták, hogy kiborultam. Egyébként nem estem volna kétségbe valószínűleg, de ez esetben egy olyan kontaktom volt csak, akivel egyszerűen nem lehetett normálisan kommunikálni és miután kifizettem az utat, már nem válaszolt a kérdéseimre, így semmit nem tudtam az utazás részleteiről és mivel az e-mail váltások is franciául mentek nem volt minden egyértelmű számomra. Ezzel az ismerős nővel és két másik karibi férfival a havannai reptéren találkoztunk volna, de annyira nem érdekelte mi van velem, hogy csak másnap délután hívott fel. Én folyamatosan hívtam őt is meg a szervezőket is, de egyikőjük se vette fel a telefont. E-maileket, üzeneteket is írtam, de arra se reagált senki. Micsoda nagy könnyebbség volt, hogy a floridai reptéren volt korlátlan wi-fi (nem úgy mint itt Guadeloupon, ahol elvileg van, de gyakorlatilag használhatatlan.) Ő hozzá is úgy jutott el a hír, hogy lekéstem a gépet, hogy boldog-boldogtalannak írtam a messengerben, hogy szóljanak már neki. Azért a reptéren töltött éjszakát szívesen kihagytam volna az amúgy is izgalmas kis életemből, meg is fáztam a rettentő hideg miatt. Bár vonzott Miami, se kedvem, se erőm nem volt pár óra miatt kockáztatni, hogy esetleg még a rendőrökkel is meggyűlik a bajom, mert csak átszálláshoz vettem meg az amerikai vízumot és fogalmam sincs mennyire veszik ezt szigorúan egy ilyen esetben.

Akikkel sajnos egyáltalán nem vagyok megelégedve, az a Cubana de Aviacion és remélhetőleg velük soha többé nem kell kapcsolatba kerülnöm. Főleg az után, hogy egy Mexikóból kölcsönzött gépük pár hete lezuhant, több száz ember halálát okozva ezzel.

Látszólag kicsi a távolság Pointe-a-Pitre (Guadeloupe, ahol én lakok) és Kuba szigete között:

Azzal kezdődött a kálváriám, hogy módosítani szerettem volna a repülési dátumaimat Kubába, ezért írtam egy e-mailt a Tripsta ügyfélszolgálatának, de normális válasz helyett arról informáltak, hogy én már módosítottam a dátumokat, szóval milyen happy minden… hát én egyáltalán nem voltam happy, főleg mivel még külön fizettem is az sms-szolgáltatásért, vagyis én naiv azt gondoltam, ha a légitársaság megváltoztatja a dátumokat, legalább egy sms-t kapok. De nem. Elmentem az itteni reptérre, a Cubana standjához, hogy tisztázzam mi ez a kavarás. Ott derült ki, hogy ők önhatalmúlag a 14-i indulást 16-ra, a 28-i érkezést pedig 30-ra módosították és erről semmilyen módon nem tájékoztattak, pedig az e-mail címemet elkérhették volna a Tripstától. Ha nincs ez a véletlen, hogy módosítani akarom a dátumokat, ki sem derül és potyára mentem volna ki a reptérre. A hölgy remekül “megnyugtatott”, hogy ez a 16-a sem biztos, jobb ha telefonon érdeklődöm. A honlapjuk meg aztán egyáltalán nem volt frissítve, hiába nézegettem, elavult infók voltak rajta mindig. Még szerencse, hogy az ügyintéző hölgy beszélt angolul.

Április 16-án kiderült, hogy törölték ezt a járatot is és semmi sem volt biztos, a másnapi indulás sem. Így tényleg 2 óránként telefonáltam, mert tényleg semmi támpontot nem adtak, borzalmas volt ez a bizonytalanság, főleg, mivel a kubai csoportomat el kellett, hogy csípjem, lehetőleg még Havannában, mivel ha elindulnak Vinales felé, akkor egyrészt az odautazás sokba került volna egyedül, másrészt bonyolult lett volna megszervezni a találkozást. 17-én, másnap küldtek egy sms-t hogy úgy néz ki este 20.30-kor el is indulhatunk, így 3 nap várakozás után.

Én ebben egyáltalán nem voltam biztos, ahogy a reptéri ügyintéző hölgy sem. Az idegrendszeremnek nem nagyon hiányzott ez a napokig tartó feszültség. Arról nem is beszélve, hogy a reptérre való kijutást és visszaérkezést is újra kellett szerveznem. Nagyon örültem, amikor a reptéren egy kubai étteremből ismert kedves lánnyal találkoztam, aki szintén akkor repült Kubába. Kicsit hosszú volt a várakozás, mert már 5 óra körül kiértem, biztos ami biztos. Kubába így hajnal 1 óra körül érkeztem meg, mondanom sem kell, mennyi anyagi és időveszteséget okozott a légitársaság, mivel a lefoglalt szállást és étkezést nem tudtam igénybe venni, a többi napra pedig meg kellett hosszabbítani és így is nagy mákom volt, hogy aznap reggel tovább tudtam menni a kubai turistacsoporttal a következő állomásra.

Kuba fantasztikus volt. A visszaút hajnalán kissé görcsbe szorult gyomorral indultam a reptérre. A taxis nem volt ott a megbeszélt időpontban, de hála Istennek eszembe jutott, hogy van a háznak egy másik bejárata, nos ott meg is találtam.

Amikor találkozik Kubában a hagyomány és a technika:

Mikor megpillantottam a járatszámomat a kijelzőn, határtalan boldogság járt át, hogy most kivételesen nem módosították így negyedjére az utamat. Persze egy órával eltolták, de ezt már megszoktam. Amikor a pulthoz értem, az ügyintéző arcán negatív érzelmeket véltem felfedezni, mikor a jegyemet ellenőrizte. Az futott át az agyamon, hogy jajj már megint feleslegesen túlságosan aggódom, biztosan minden rendben lesz. Nem így történt sajnos. Legnagyobb meglepetésemre közölték, hogy nem szállhatok fel a gépre, mert a jegyem nincs a rendszerben és menjek szépen a Cubana pultjához reklamálni. Na ekkor elöntött a méreg a fent leírtak miatt, hogy már megint szórakoznak valamin, amihez semmi közöm sincs. A légitársaság ügyintézői kinyomtattak nekem egy cetlit, melyen az volt, hogy a járat nem elérhető és azt mondták nekem, hogy a Hahn Air a kiállítója a jegyemnek, így ők semmit sem tehetnek. Viszont látásra. Ott álltam megsemmisülve, pont mint Amerikában és nem hittem el, hogy mindez velem történik. Először a sokk hatására és döbbenetemben felemeltem a hangom és jól megmondtam a véleményem a szolgáltatási színvonalukról, amit persze lehet hogy finomabban kellett volna. Elmeséltem, milyen kálvárián mentem keresztül eddig is, megmutattam az sms-eket, hogy ők változtatták erre a dátumra a jegyemet. Nem nagyon hatotta meg őket. Ott volt a nevem, a járat számom, a dátum, a fizetési visszaigazolás, de ők folyamatosan csak azt hajtogatták, hogy a kiállító nem igazolta nekik vissza a jegyem. Szóval másoknak itt egy példa arra, hogy az interneten, közvetítőkön keresztül vásárolt repülőjegyekkel milyen problémák adódhatnak.

Végül taktikát változtattam és átmentem könyörgős-sírósba, mert úgy éreztem nem akartak a problémámmal foglalkozni és ez nagyon kétségbe ejtett. Borzalmas volt a kiszolgáltatottság érzése, hogy tényleg jelenleg 1-2 kubai ügyintézőtől függ több 100.000 Ft-om sorsa. Ugyanis ha nem érem el a gépem, vehettem volna egy újabb jegyet, ami minimum 300.000 Ft (vagy több, mivel egy útra és rövid határidővel minden jegy sokkal drágább általában) és addig is kellett volna szállást, ételt, taxikat fizetnem Havannában. Könnyek között mondtam, hogy muszáj elérnem a gépem, mert nincs több pénzem, nincs hova mennem, legyenek szívesek segíteni. Ki van fizetve a jegyem, ott van minden adatom, minden helyes. Könyörögtem, hogy hívják már fel azt a Hahn Airt, de ők csak azt magyarázták, hogy nyugodjak meg, megpróbálják. Ez engem egyáltalán nem nyugtatott meg. Reggel 6-kor keltem, 8 óra előtt már ott voltam a reptéren és a gép dél előtt indult. Több, mint egy órán keresztül totál idegfeszültségben ott álldogáltam a légitársaság pultja előtt amíg várakoztam és imádkoztam. Kiderült, csak e-mailben lehet a másik légitársasággal kommunikálni. Iszonyú nehéz volt pozitívnak maradnom, mert az idő ketyegett és szó szerint perceken múlott minden. Nagy erőt vettem magamon és miután láttam, hogy szorít az idő, mert a becsekkolást hamarosan lezárják, sikerült kicsit lenyugtatni magam, elképzeltem az e-mailt, amin ott van a nevem és amit az itteni ügyintézők megkapnak. Meg persze a kinyomtatott repjegyemet is láttam magam előtt. Egy perc sem telt bele és szóltak hogy ok, megjött a visszaigazolás. Rohantam a check-inhez és amikor a pasi közölte, végre mosollyal az arcán, hogy mehetek, azt hittem kibújok a bőrömből. Azért elég gáz, hogy egy ilyen adminisztrációs hiba miatt mit kellett átélnem. Ha valaki nem balhézik, vagy nem esedezik, nem biztos hogy foglalkoznak vele. A várakozás közben egy nagyon szimpatikus svéd pasival ismerkedtem össze, aki Martinique szigetére utazott és szintén nagyon ki volt akadva a Cubana szolgáltatásán, illetve nem-szolgáltatásán. Mindketten sokat nevettünk már kínunkban a végén, mert utolsó pillanatban megváltoztatták a beszállási kaput, a járatunk nagyon sokáig nem is volt kiírva, aztán pedig a főépület helyett egy lépcsőn lefelé vezető kis lyukba lettünk rakva. Ott villogott sokáig pirossal, hogy “beszállás”, de senki sem volt a pultnál, hogy beszállítson minket, amit felettébb gyanúsnak találtunk. Felszálltunk a buszra, ami a repülőgéphez vitt, azon is több, mint fél órát vártunk, így jelentős késéssel szálltunk fel. Mikor Martinique szigetén leszállt a gép egy technikai megállóra, annyira bizalmatlan voltam már, hogy több utaskísérőt is megkérdeztem, hogy a gép tényleg tovább megy Guadeloupe szigetére és tuti hogy nem kell leszállnom? A csomagomat is intézik? A szigetemre érkezvén szintén hirtelen belém nyilalt, hogy Úristen ez nem is az, de persze az volt, csak már minden rám tudta hozni a frászt, az idegeim annyira ki voltak merülve már eddigre. Azt hiszem jól meggondolom, ha még egyszer a Cubanat választom.

Az a baj, hogy direkt járat nem nagyon van másnál, pedig csak 3,5 órányira vagyok a salsa csodás hazájától, de mégis nehezebb eljutni oda innen, mint gondolnánk.

By | 2018-07-17T19:53:31+00:00 május 29th, 2018|Kuba|0 hozzászólás

About the Author:

Hagyj üzenetet