Sainte Rose városától északra található egy szépséges, pici, lakatlan, korallzátonnyal körbevett, Caret nevű sziget az óceán közepén, ami körülbelül 250 méter hosszú és 20 méter széles. Nevét a „caret” tengeri teknősfajról kapta, melyek előszeretettel látogatták a szigetet, több madárfajjal egyetemben.

A növényzet sajnos már csak kis újratelepített pálmafákból és néhány más növényből áll, hisz a hurrikánok, a szél és a víz folyamatosan alakítják. Mivel mérete évről évre csökken, így sajnos előbb-utóbb el is fog tűnni.

Régebben tele volt szép nagy pálmafákkal is:

Azért a kristálytiszta, a türkizkék és világoszöld sokféle árnyalatában pompázó tenger így is gyönyörű látványt nyújt:

Nem gondolnánk, de rengeteg embert vonz ez az icipici sziget. Sokan jönnek ide a saját hajójukkal romantikázni, piknikezni, de vannak szervezett programok is, amikor egy-egy hajó jó pár embert hoz ide bulizni.

Én egy baráti társasággal jöttem ezzel a képen látható motorcsónakkal és persze belecsöppentem egyből a bulis részlegbe. Rég láttam ilyen önfeledten bulizó partiarcokat és ennyi fenékrázós hölgyet. Természetesen nem hiányozhattak az óriási hangfalak és a komoly hangtechnika egy jó DJ-vel, a helyi vagány csávók, akik minden képen ott akartak lenni, a helyi rum, amivel minden sátornál megkínáltak és szinte kötelező volt koccintani mindenkivel. Még remek kreol főtt ételt is kaptam. Egyszerűen fantasztikus, hogy itt mindenki szinte mindig barátságos, közvetlen és laza!! Annyira jó ez az életfelfogás, hogy bárkivel könnyedén összeismerkedhetsz és dumálhatsz vagy táncolhatsz egy jót és senki nem érti félre, senki nem néz rád furán, hogy miért mosolyogsz rá. Itt ez a természetes! Nagyon jól éreztem magam, táncoltunk mindenhol, csónakban, csónakon, vízben, földön, föld felett…:)

Ez még csak a buli eleje volt, ami látható a videón. Az igazán jó buliknak az ember szeret részese lenni, tényleg a jelenben lenni, ahelyett hogy videózna, itt is pont ez történt. Mire eszembe jutott, hogy meg kellene örökíteni, már mentünk haza, olyan gyorsan eltelt az idő ilyen szuper hangulatban.

 

Egyébként ebből a Point-e-Pitre melletti kis kikötőből indultunk és nem gondoltam volna, de rá lettem kényszerítve hogy hajót vezessek, ráadásul nem is lassan. Mikor a hídpillérek között kellett átnavigálnom, akkor igencsak felment az adrenalin bennem, mert a haverom semmit nem mondott el, csak kezembe adta a kormányt és hátra ment kibogozni a halászhálót. Közölte, ha autót tudok vezetni, akkor ez is menni fog.

 

 

Aki errefelé jár, jöjjön el ide, amíg még megteheti…szerintem nem fog csalódni. Vannak olyan hajókirándulások, melyek kifejezetten sznorkelezőknek ajánlottak, a környéken lévő korallzátonyokat, a mangrove erdőt és egy közelben lévő hajóroncsot is meg lehet nézni.