Loading...
RÓLAM 2017-12-16T21:50:35+00:00

Miért utaztam el a világ másik végére?

A Salsa iskolám fellépésére kerestem zenéket, néztem videó klippeket és totál magával ragadott a latin életérzés, úgy mint még sosem. Azt éreztem, hogy nekem ezt át kell élnem, látnom kell, hogy valóban milyen is a karibi térségben a táncos világ. Minden nap éreztem ezt az égető vágyat, néztem a remek táncosokat és ábrándoztam arról, hogy több hónapig valami egzotikus helyen éljek.

A zenének és a táncnak tényleg sokkal nagyobb szerepe van az életükben, mint nálunk? Miben más az ottani táncos élet? Tényleg sokkal muzikálisabbak az átlagnál? Vajon ugyanúgy táncolják a salsát és bachatát mint mi Európában? Ezek a kérdések foglalkoztattak leginkább.

Persze elhessegettem az ábrándokat, hisz olyan valószerűtlennek tűnt, hogy visszamenjek hosszabb időre a tavalyi, csodálatos de drága vitorlázós nyaralás után a Karib-szigetekre. Aztán egyik nap jött a gondolat, hogy tulajdonképpen mi is akadályoz meg abban, hogy valóra váltsam életem egyik álmát? Miért is nem teszem meg? Rájöttem: félek a bizonytalanságtól és sok minden mástól is. Mi lesz, ha nem tudok megélni és nem találok munkát? Mi van, ha senki sem vár majd a reptéren? Hogy fogok ott közlekedni mikor minden új? Vajon biztonságos a sziget egy egyedülálló szőke nőnek? Sokat hallgattam már jó ideje önfejlesztő anyagokat, amikben folyamatosan azt hallottam, hogy minden lehetséges, amit igazán akarunk. Így sokat dolgoztam lelkileg azon, hogy kitaláljam mit is szeretnék pontosan és higgyek is benne, hogy elérhetem. A félelmeimről írtam egy jó hosszú listát, majd egyesével megvizsgáltam, mennyire van alapjuk és igyekeztem ezeket pozitív megerősítésekkel helyettesíteni.

Bennem volt az is, hogy mi van, ha megbánom, amiért sosem voltam elég bátor megtenni, amire igazán vágyok. Lehet, hogy mire rájövök, hogy hiba volt, már késő lesz. Biztos, hogy az a jobb, ha maradok a komfort-zónámban és még kb. 20 évig a Hungária körútra járok minden egyes nap? (Az előző 2 munkahelyem ott volt majd 15 éven keresztül).

Jó pár álmatlan éjjel és folyamatos agyalás után egyre inkább biztos voltam abban, hogy nekem ezt meg kell lépnem. Az égiek segítségével minden beindult, mint a mesében. Bár nem volt könnyű, az otthoni dolgaimat is egyre jobban el tudtam intézni az utazáshoz, ráadásul kaptam egy meghívást is Guadeloupe szigetére váratlanul, amit égi jelnek tekintettem és azt gondoltam ekkora véletlenek nincsenek. A családomnak és a jóbarátaimnak csak azután mondtam el, hogy utazok, miután megvettem az akciós repülőjegyet. Nem akartam, hogy bárki befolyásoljon, amúgy is nagyon nehezen hoztam meg a döntést.

Mikor pár hét múlva!! felszállt a repülőgép Párizsból Guadeloupe felé eleredt a könnyem a boldogságtól (meg a megkönnyebbüléstől, hogy elértem a csatlakozást) és azt gondoltam: Igen! Megcsináltam! Az aktuális problémát megoldottam…és elkezdődött életem legnagyobb kalandja…😊