Hihetetlen ha belegondolok, hogy az Atlanti-óceánnál lakok…

Mi a fantasztikus ebben az itteni életben? Nekem a sok napsütés, a türkizkék, meleg tenger és az, hogy a karibi égöv ellenére sosem érzem azt, hogy felforr az agyvizem, mint olykor nyáron otthon. Igaz hogy sokkal párásabb a levegő, de meg lehet ezt is szokni. Csak merész álmaimban szerepelt az, hogy a tengerpart közelében lakok egy úszómedencével rendelkező helyen: és tessék valóra vált. Persze miután elköltöztem a sziget észak-nyugati részéről pár hét után.

Előzőleg egy apartmant béreltem, aminek volt egy elég nagy úszómedencéje, körben szép pálmafákkal, virágokkal és pár perc sétára volt a tenger, imádtam. Minden reggel a medencénél kezdtem, sokat úsztam és masszíroztattam a vízsugárral a sok tánctól fáradt végtagjaimat. Estére a nap jól felmelegítette a medence vizét és lebegve néztem a holdat meg a csillagokat. Ekkor nem volt autóm, így a tenger közelsége fontos szempont volt. Hihetetlen, hogy ebben is milyen szerencsés voltam, hogy a munkahelyem is közel volt és pont megismertem pár embert, akik megmutatták ezt a kiadó lakást. Ezen a tengerparton, Saint-Felixben mindenki nagyon sportos, rengetegen futnak, úsznak, gyalogolnak a vízben vagy tornagyakorlatokat végeznek. Én is belelkesedtem és majdnem minden nap sportoltam valamit.

Egyébként lakhattam volna ingyen a hostelben, ahol dolgoztam, de az tömegszállás, nem is biztonságos, mert van aki csak egy-egy napra jön és folyamatosan cserélődnek az emberek. A környezete gyönyörű, de a szobák nagyon puritánok.

Ez a hostel kertje, ahol dolgoztam:

A múltban történt negatív élmények arra nagyon jók voltak, hogy most minden nap mosolyogva megyek be a konyhába, meg a fürdőbe, ahol nincs semmiféle élőlény rajtam kívül, csak ha én akarom. Amikor nyáron visszajöttem, olcsóbb megoldást akartam találni és mivel tudtam, hogy lesz autóm, szóba jöhetett olyan hely is, ami úgymond vidéken van.

A ház, amit ezután béreltem nagyon szép volt belülről, tágas, tiszta és igényes a berendezése. A szobámban volt egy nagy tükrös szekrény, ahova minden cuccom kényelmesen befért és az ágyam is nagyon kényelmes volt.

A vidéki ház:

Bár a hálóban mindig meleg volt, mert nem tudott jól szellőzni, volt ventilátor, ami egész este ment, hogy a szúnyogokat is távol tartsa. A tulajnak van egy édes Jack Russell kiskutyája: Mistral, aki nagyon rossz, ugrál és harap folyamatosan, iszonyú nagy energiabomba, alig lehet lefárasztani és minden reggel 7 körül iszonyúan éles ugatásba kezd, és esze ágában sincs abbahagyni. Ezt napközben többször is előadja, mert szereti, ha foglalkoznak vele. Imádom az állatokat, a kiskutyákat különösen, így azért ha sokat is kellett utána takarítani, meg nehéz volt elviselni az éles ugatását, sokszor élveztem, hogy itt „vidéken” sétálni vihettem gyönyörű zöld, trópusi környezetben és mindenféle állattal találkoztunk közben.

A szomszédban lakott 1 nagyon tiszta malacka, akivel nagyon szimpatizáltak egymással és persze voltak szomszéd haver kutyusok is. Rágcsálók szaladgáltak előttünk, meg gyíkok, óriási és mini békák. A tehenek, bocik, kecskék és hasonló jószágok ott legelésztek mindenütt, sokszor az út szélén is.

Háttérben a malacka, sok eső esett épp aznap:

A kolibrit nagyon nehéz volt lefényképezni, mert gyors és félős:

A kiskutya nagyon erős és iszonyú gyors, már kettő póráz szakadt el pont nálam, szerencse hogy meg tudtam fogni nagy nehezen és nem szaladt neki a határnak.

Ez is vidék volt, de itt sokkal szimpatikusabb állatok voltak, mint a másik dzsungel-közeli házban, ahol először laktam. Minden este ugyanott, a terasz falán gyülekezett az extra mini béka és társa, a mabuja, ami egy gyíkféle, illetve az anolisz, ami a kaméleon és gyíkféle faj keveréke.

Egyik nap pont mosogattam, amikor a lefolyóból kiugrott egy minibéka. Sikítottam egy nagyot, mert hiába volt kicsike, rendesen megijesztett.

Hál Istennek a hálószobámban a szúnyogon és nagyon ritkán minibékán kívül más állat még nem nagyon jelent meg. Hivatásos szúnyogvadász lettem, időm jelentős részében rájuk vadászok vagy ellenük védekezem, mivel allergiás vagyok a csípésükre. Az egyik csípésem megint iszonyú mértékben feldagadt és nagyon fájt. Szerencse, hogy volt antibiotikumos krémem rá, ami kb. egy hét alatt helyrehozta. Szúnyog elleni cuccokkal kelek és fekszem, kicsit fárasztó állandóan fújkálni, de hát ez van.

Nagyon élveztem, hogy annyira a természet közelségében voltam, ha gyümölcsöt kívántam, ott volt a kertben a papaya, a banán meg a goyave, illetve a nagyon savanyú itteni meggy.

Ez a goyave, ami szintén sok helyen megterem az utcán is. Kicsit fanyar íze van, nekem nagyon ízlik:

A ház kertje és a környezet csodálatosan zöld és üde volt, imádtam a teraszon ücsörögni vagy ott étkezni.

A kert látványa mindig feltöltött:

A papayaban a fekete kis magok olyan ízűek mint a csípős retek. A gyümölcs maga finom édes. Sokszor ez volt a reggelim joghurttal:

Tavasszal mangószezon volt, minden nap vagy hármat ettem teljesen ingyen, mert tele volt vele az egész sziget, az utak mentén mindenütt lehetett találni, hú de jól esett. A háztól kb. 15 perc sétányira volt egy hangulatos nagyobb tó és több kisebb is, meg természetesen sok-sok pálmafa meg egyéb trópusi növények.

A szomszédban volt, aki teheneket fogott be és szekérrel közlekedett, volt, aki szamárháton, de a leginkább meglepő az volt számomra, hogy itt vidéken is mennyi drága, divatos autóval járkáltak a helyiek.

Nagyon tetszett, hogy a kis mongúz ott figyelt a kertben, két lábra állva éberen kémlelte a környéket, nagyon cuki volt.

Csiga is rengeteg volt, általában nagyok voltak szép kis házakkal, de persze olykor megjelentek miniatűr testvéreik is.

Ez a kis állat a frászt hozta rám, amikor pakolásztam a strandszatyromban és egyszer csak előugrott és mereven  bámult rám:

 Szegény szöcske nem annyira díjazta, amikor a kutyus játszott vele: