Loading...

Karibi vérmérséklet és felfogás

//Karibi vérmérséklet és felfogás

Karibi vérmérséklet és felfogás

Még tavaly történt, de gondoltam megosztok Veletek pár itteni sztorit. Már javában aludtam, amikor egyszer csak hangosan kopogtak az ajtómon. A szomszédomban lakó srác volt az, akivel időközben összebarátkoztam. Egy jó nagy seb volt a feje tetején, amiből rendesen folyt a vér és megkért, hogy segítsek kitisztítani és bekötni a sebét. Ez a látvány hirtelen álmomból felkeltve elég durva volt. Szerencsére volt nála mindenféle fertőtlenítő és kötözőszer, így természetesen segítettem neki, habár a rosszullét kerülgetett. Nem mennék bele a részletekbe, de a lényeg, hogy egy barátnőjével összevitatkoztak, akinek elgurult a gyógyszere és mérgében hozzávágta a pezsgős üveget a szomszédom fejéhez, majd elviharzott ittasan kocsival és otthagyta a vérző fejű barátját. Egész este ittak, hangosan nevetgéltek és borzasztó hamisan énekeltek, alig bírtam elaludni az óbégatástól. Ez aztán az igazi karibi vérmérséklet. Még szerencse, hogy nem lett nagyobb baj.

Egyik este a német barátnőmmel és egy hostel vendéggel elmentünk a kikötő híres szórakozóhelyére mulatni. Nagyon jó volt a hangulat, sokat táncoltunk, hozzánk csapódtak mások is. Később a srác és mi a barátnőmmel szétváltunk. Hajnal felé elkezdtük keresni, hiszen ő volt a sofőrünk. Nagy nehezen találtuk csak meg, de úgy ki volt ütve, hogy még az autóba se tudott beszállni, majdnem összeesett, de azért vezetni akart. Nagyon furcsán viselkedett, sajnos nem csak italt vett magához, hanem valami egyéb cuccot is, pedig tisztában volt vele, hogy minket haza kellene hogy vigyen és autóval fél órányira voltunk egy másik városban. Nem volt mit tenni, nem hagyhattuk így ott, ezért nagy nehezen bepréseltük a hátsó ülésre és a barátnőm vezetett, aki szintén jócskán ivott, de legalább ő kitáncolta magából valamennyire. Én azon imádkoztam végig, hogy ne hányjon le a srác. Másnap óriási elnézéseket kért és megköszönte, hogy segítettünk neki. Mint később megtudtuk, volt már olyan, hogy hajnal 6-kor a padlón fekve találtak rá a recepció előtt, mert a szobájáig már nem bírt eljutni. Jobb nem belegondolni, hogy vezetett ilyen állapotban.

A karibi felfogás picit talán más, mint amit mi Európában megszoktunk. Az időt lazábban kezelik és nem stresszelnek, nyugisabban intéznek mindent. Ez egyébként nekem nagyon szimpatikus, akkor ha nem én vagyok, aki épp vár egy szolgáltatásra vagy egy találkozóra. Én például úgy jártam, hogy vártam egy kubai tánctanárt tárgyalni, akivel meg volt beszélve az időpont és a helyszín. Szépen felöltöztem a kis táncos cipőmbe, de nem jött. Másnapra ígérte magát, de akkor sem jött, sőt nem is szólt, ráadásul nem is reagált az üzenetekre. Harmadjára mi mentünk el hozzá, de akkor is érezni lehetett valami furcsát rajta. Mindezek figyelmeztető jelek voltak, hogy nem megbízható, ami ki is derült nem sokkal később.

Volt egy érdekes, komoly beszélgetésünk a legelső szállásadómmal az egészséges életmódról és az étkezési szokásokról, mivel ő úszásoktató és személyi edző. Meg akart győzni, hogy próbáljam ki azt, hogy három napig nem eszek semmit és alig iszok. Azt mondta, ő ezt a módszert használja, hogy a testét kitisztítsa és tény, hogy atletikus testfelépítésű. Mondtam neki, hogy köszönöm, én ezt tinédzser koromban jó párszor kipróbáltam és elég rossz vége volt mindig, nekem ez nem vált be. Mondjuk annyira nem lett volna nehéz ezt kipróbálni, ugyanis ekkortájt szinte még senkit se ismertem a szigeten, autóm nem volt és legtöbbször alig volt otthon víz és kaja, mivel lakótársam utált vásárolni, ahol laktunk, ott pedig nem nagyon volt bolt a közelben. Vagyis volt úgy, hogy szabályszerűen éheztem, mert neki nem volt fontos az evés a fenti elvének megfelelően.  Mint később utánaolvastam, a füves cigi is el tudja venni az étvágyat hosszú időre, de hirtelen fel is tudja gerjeszteni. Annyira vicces volt, hogy mindezen okfejtés után – miszerint nem kell ám minden nap enni – ebédre elkérte az uzsonnámra szánt szendvicsemet, vacsira kb. háromszor annyit evett mint én és éjjel még az utolsó péksütimet is megette, amit reggelre tettem félre.

Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy az itteniek az én tapasztalataim alapján nagyon barátságosak, kedvesek és segítőkészek, nem véletlen ragadtam itt. Történt egyszer, hogy az egyik salsa buli nagyon jól sikerült és nagyon későn (illetve korán) indultam haza és még új volt minden. Az egyik salsás barátom hazáig követett autóval, hogy megbizonyosodjon róla, hogy tutira hazatalálok. Csak akkor vettem észre, amikor megállt mellettem. Nagyon meglepődtem, de nagyon jól esett. Máskor pedig egy szintén táncos barátom képes volt abban segíteni, hogy kb. 25 km-re elautózzon az ellenkező irányba a kedvemért, mert otthon hagytam az autó papírjait és a hegyi utakon akartuk kikerülni a rendőröket, ha esetleg vannak. Én akkor még ezeket az elkerülő utakat nem ismertem. Fel tudnék még sorolni hasonló kedves megnyilvánulásokat. Az itteni emberek sokkal barátkozósabbak, közvetlenebbek, nyíltabban lehet velük beszélgetni és mint nő is sokkal több pozitív visszajelzést kapok, mint Budapesten. Minden magyar nőt beutalnék ide pár hónapra, tutira nem lenne gond utána az önbizalmukkal, mert a helyi pasik nagyon csípik az európai nőket és ezt meg is mondják, illetve ki is fejezik számtalan módon…:).

By | 2018-07-17T20:14:08+00:00 március 19th, 2018|Guadeloupe|0 hozzászólás

About the Author:

Hagyj üzenetet