A karibi álom valóra vált

Azért jöttem a Karib-szigetekre, hogy a saját szememmel lássam, milyen is az igazi karibi táncos élet. Már az elején elvarázsolt a bulik hangulata és hihetetlen gyorsasággal belecsöppentem az itteni táncos közösségek sűrűjébe. Nagyon barátságosak és jó fejek a táncosok, rengeteg ismerősöm lett, sok értékes és kedves embert a táncnak köszönhetően ismertem meg. A bulik itt családiasabbak, mindenki ismer mindenkit és hiába van légkondi meg ventilátor, a bulik hőfoka igen magasra szokott kúszni. Valahogy a közös izzadás azért még jobban összehozza az embereket. Tényleg hihetetlen, de senkit sem zavar a meleg, akkor is beleteszik az összes energiájukat a táncba. Általában a bulik végén csavarni lehet a vizet a ruhámból, de már nem zavar.

Az idősebbek is táncolnak mindenféle táncokat, méghozzá nagyon jól, ami számomra meglepő volt. Az elején részt vettem jó pár középhaladó salsa órán, hogy megtapasztaljam, itt milyen figurákat táncolnak, másrészt a tanítás miatt is érdekelt, hogy a tanárok milyen hangulatot tudnak teremteni. Eleinte egy kukkot se értettem, mert a Dile que non és a Joghurton kívül szinte mindennek más neve van, de persze a salsa nyelve nemzetközi, így természetesen le tudtam követni mindent.

Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy tovább képezhetem magam és hogy táncot taníthatok itt. Sosem gondoltam volna, hogy ez az álmom is valóra válik egyszer, ráadásul ilyen gyorsan. Én tényleg hiszek abban, hogy elérhetünk mindent, amit igazán szívből akarunk.

Először elég egy gondolat, ábrándozás, hisz legtöbben nem is merünk álmodni, leszoktunk a mindennapi hajtásban, a jól megszokott mókuskerékben arról, hogy álmokat kergessünk. Majd, ha végre kinyitottuk a szívünk jól elrejtett mélységeiből a régi vágyainkat, érdemes még több pozitív gondolatot küldeni az Univerzumba. Nagyon fontos, hogy ezután le kell írni, hogy pontosan mit is szeretnénk és kis lépésenként érdemes haladni a cél felé, nem rágörcsölve, hanem nyitottan minden megoldás felé és engedve, hogy jöjjenek a lehetőségek és sodorjanak az események. Engem is ért jó pár csalódás mióta tanítok, volt, hogy kifúrtak, volt, hogy nem fizettek ki, volt, hogy valakitől el kellett válnom, de ez pont így volt jó. Mert ha nincs a kifúrás, valószínűleg nem hoztam volna létre a saját tánciskolámat, ha pedig nincsenek a negatív dolgok, akkor lehet, hogy olyan helyen maradtam volna olyan valakivel, akivel nem is érzem igazán jól magam. Hiszek abban, hogy semmi sem véletlen és az Angyalkák/a Jóisten/az Univerzum, kinek mi, segítenek, ha kérjük őket. Nekem gyermekkori álmom vált valóra a vonzás törvényének alkalmazásával. Ha valaki pár évvel ezelőtt azt mondja, hogy én a Karib-térségben fogok táncot tanítani olyanoknak, akiknek ez a vérében van és még fel is kérnek, hogy a helyi tévében salsázzam, akkor jól kiröhögtem volna.

Erre tessék, sose lehet tudni milyen jó dolgokat tartogat még az élet:

Nem mondom, hogy könnyű volt és hogy nem féltem a kudarctól, mert igenis tartottam tőle és izgultam is sokszor. Volt egy-két meleg szituáció is, de mégsem bánom, hogy beleugrottam az ismeretlenbe. Tenni is kellett érte, menni és megmutatni mit tudok, amihez kellett sokszor lelki erő, idegenek elé kiállni, tárgyalni ismeretlen helyeken ismeretlen emberekkel. Nem hullott az ölembe semmi csak úgy, de a lehetőségek jöttek, amiket kihasználtam és végül egyre jobban kezdtek kialakulni a dolgok. Olykor hibázunk, vagy lehet hogy valami nem pont úgy sikerül, ahogy terveztük, de merünk lépni a céljaink felé és ez a lényeg.

Először egy ismert kubai tanárral kezdtem el salsát tanítani, aki nagyon jó táncos és szakmailag jó tanár, de megbízhatatlan. Hangulatember, alig mosolyog, emiatt az óráin sokan be voltak feszülve, így nem volt olyan kellemes és laza a hangulat, mint az én újpesti tánciskolámban, amit megszoktam. Bár nem tartott sokáig az együttműködésünk, élveztem és nagyon hasznos volt, mert sok emberrel összebarátkoztam és a későbbi magántanítványaim egy része itt ismert meg.

Kubai-magyar koprodukció:

Hála Istennek az élet összehozott egy tüneményesen kedves és jólelkű másik karibi tánctanárral, akivel élmény táncolni, a tanításban is jól együtt tudunk működni és még a hangulat is szuper az órákon. Salsát, bachatát, kizombát és lady stylet lehet nála tanulni, több szinten. Nem kell megijedni, a női mozgást én tartom, nem ő :).

Jobbra Didier, akivel tanítok, a La Candela tánciskola alapítója. Balra Dimitri, remek bachata táncos és tanár Párizsból:

Megtanultam a Zouk táncot, ami itt a helyi nemzeti tánc, közkedvelt és mindenki, kortól, nemtől függetlenül táncolja. Ezt nem szabad összekeverni az Európában elterjedt brazil zoukkal és a kizombával se, amire picit zeneileg talán hasonlít. Ez a zene szól szinte mindenhol, az utcán, a boltban, a kocsikból, a buszon, minden buliban alap. Mindenki egy picit máshogy, a saját stílusában táncolja, van aki nagyon közel húz magához és alig lép, van aki hivatalosabb és van, aki lányokat is megszégyenítő csípőkörzéseket használ. A lépése nagyon egyszerű, merengue-szerű lépésekkel kell csak követni a fiút.

Itt az egyik kedvenc zouk klippem, na nem az izmos főszereplő miatt, hanem a fülbemászó zene ami megfogott:

Az emberek itt sokkal lazábbak és nyitottabbak, mint általában bárhol a világon, ezt megtanulhatnánk tőlük. A karibi férfiak nem fukarkodnak ám a bókokkal. Sok táncostól kaptam őszinte dicséreteket és elismerő pillantásokat és ez nagyon inspiráló. Ami nagyon tetszik, hogy itt szinte mindenki a szívéből táncol, imádják a zenét, nem az a céljuk, hogy ismerkedjenek, vagy hogy megmutassák mennyire ászok, egyszerűen csak élvezik a táncot és kész. A lányok nem viszik túlzásba a lady style elemeket, viszont a csípőkörzésük tökéletes.

Ami nagyon szuper, hogy mindig vannak ingyenes szabadtéri latin bulik a tengerpartokon. Legutóbb Le Moule-ban jártunk és nagyon jókat salsáztam és bachatáztam, már szinte mindenkit ismerek a táncos társaságból. Hangulatos volt mezítláb táncolni a homokban.