Az első három hónapos karibi kint létem végén egyre több probléma merült fel az életemben. Nem volt munkám, (mondjuk nem is törtem össze magam, hogy legyen) a mobilom tönkrement, (megcsináltattam jó drágán, de megbízhatatlan volt és újra elromlott) nem volt laptopom (így nem tudtam munkát keresni) és a szomszédban lakó barátom is elköltözött váratlanul, így hirtelen ott találtam magam internet, autó és mindenféle segítség nélkül. Még szerencse, hogy a medencénél pont az előző napokban összehaverkodtam a fenti szomszéddal, akitől a wifi jött, így megengedte, hogy amíg még itt vagyok használjam a wifijét ingyen. Azért az elég nagy sokk volt, amikor egyik napról a másikra még a telefonom is bemondta az unalmast, ami azért volt gond, mert minden telefonszámom abban volt. Tudtam, ha nem keresem az embereket, a barátaimat, betudják annak, hogy elfoglalt vagyok, nem fognak eljönni hozzám, hogy megnézzék megvagyok-e még, hisz mindegyik ismeretség friss volt. A feltöltős mobil internet drága és iszonyú lassú, szinte használhatatlan, és mivel mindenkivel a neten kommunikáltam, ezért fontos volt a wifi. Egy új repülőjegy meg hónapokkal későbbi módosított visszaútra igen borsos lett volna, akárcsak kint új mobilt és laptopot venni, ráadásul francia menüvel… Így inkább hazamentem Budapestre a már előzőleg megvásárolt repülőjegyemmel.

Előtte azért kénytelen  voltam a fehér, egyedülálló nőknek nem annyira ajánlott gettós vásárlónegyedbe elmenni a telefonomat megjavíttatni. Mondanom sem kell korán érkeztem, a mobilos boltok később nyitottak, így a rengeteg ruhaboltban ütöttem el az időt és találtam is 10-20 EUR-ért akciós, szép és nőies ruhákat, amiket kénytelen voltam megvenni, mert valamivel fel kellett, hogy dobjam a napomat. Három helyre is elmentem árajánlatot kérni, még szerencse, mert a harmadik helyen sokkal olcsóbban csinálták meg és még aznapra ígérték, így megvárhattam, ami végtelen örömmel töltött el, hogy nem kellett még egyszer bebumliznom ebbe a cseppet sem szívmelengető városrészbe. Ezt a tényt a McDonalds-ban meg is ünnepeltem 1 jó nagy fagyival, ugyanis jelen körülmények között ez tűnt a legbiztonságosabb helynek a várakozáshoz. Végül találtam egy hivatalos mobilboltot is, ahol az előző helyekhez képest majdnem féláron adták volna a telefonomba való akkumulátort, ha lett volna. 🙂

Figyelmeztettek a nagy utazó barátaim, hogy készüljek fel, depis leszek ha hazamegyek… én persze csak nevettem ezen. Ugyan, hogy lennék már rosszkedvű nyáron Budapesten, amikor tele van a város programokkal és az idő is csodás? Mégis igazuk volt, nem találtam a helyem és sok elintéznivaló szakadt a nyakamba, vennem kellett jó áron új mobilt, bőröndöt és laptopot is, amit magammal tudok vinni legközelebb. Közben váratlan egészségügyi problémákat is meg kellett oldanom, kórházba kellett mennem, illetve orvostól orvosig jártam kontrollokra, hogy megelőzzek minden lehetséges problémát a következő hosszabb kint tartózkodásom ideje alatt. Időközben elkezdtem a visszautam megszervezését, munkát kerestem és olcsóbb repülőjegyet akartam találni „Gvadlupra” és Kubába is, illetve olcsóbb szállást, mint az előző medencés apartmanom. Ráadásul nem tudtam igazán nyugodtan élni a mindennapokat, mert munka híján és a sok költség miatt az anyagi helyzetemet folyamatosan bizonytalannak éreztem.

A bőrgyógyász, mikor meglátta az elfertőződött szúnyogcsípéseimet csak annyit mondott hogy „Húúú…”. Közben még az  is nehézséget okozott, hogy nem volt hol laknom, így barátoknál szálltam meg, pár naponta-hetente új helyre utaztam és bőröndből éltem, ami nem volt annyira poénos, mint azt eleinte hittem. De legalább sokat tudtam a családommal és a legjobb barátaimmal lenni, ami nagyon feltöltött és végre volt időm jókat beszélgetni rég nem látott ismerőseimmel, akiknél megszálltam. Másrészt kiderült, kik azok, akikre valóban számíthatok, mert általában ritkán kérek nagyobb szívességet bárkitől.

Hamarosan elérkezett a visszatérés napja. Most már így harmadik alkalommal sokkal nyugodtabban indultam útnak, mint előzőleg. Ismét óriási szerencsém volt, a 8 órás tengerentúli repülőúton volt mellettem egy szabad hely és így kedvemre terpeszkedhettem. Amúgy se visel meg az út, most is megnéztem három új filmet, meg élveztem a remek karibi zenéket, közben sorra kértem ki a jó kis francia borokat meg üdítőket ingyen. Nekem bejön az Air France!! Az étel is nagyon finom és bőséges volt és még repetát is adtak minden zokszó nélkül.

Azért most is elmorzsoltam egy könnycseppet, bevallom, mikor felszállt a gép Karibia felé…:). A Párizsba tartó gép egy órás késéssel indult, így kicsit aggódtam, hogy vajon el fogom-e érni a csatlakozást. Szerencsére hamar kijött a bőröndöm és nem volt nagy dugó a több mint egy órás buszúton, amit a két reptér között kellett megtennem. Most (is) hasznát vettem kommunikatív személyiségemnek, mert ha nem kérdezek rá a buszon hol vagyunk, tuti hogy lekéstem volna a csatlakozást. Most nem arról a terminálról szálltunk fel mint múltkor, én meg azt vártam nyugodtan ülve és csak az tűnt fel, hogy szinte mindenki leszállt már. A utolsó pillanatban sikerült leszállnom a buszról, miután tisztáztam egy utassal hol is vagyunk, és most nem indultam el a bőröndöm nélkül mint a múltkor :). Amikor feladtam a karibi járatra a bőröndömet az ügyintéző mondta, hogy már beszállás van és én még át se mentem az útlevél és csomagvizsgálaton. Nagyon rendes volt, egy kb. 50 méteres kígyózó sort kihagyva előreküldött és így még éppen elértem a gépet. Mikor megérkeztem a kinti reptérre senki sem várt és azon gondolkodtam, egyáltalán hogy fogom megismerni a szállásadómat, mivel csak a Facebookon láttam egy képet róla. De most azért legalább lett volna opció hova menjek. Végül kis várakozás után megjelent és hál Istennek ő nem azzal indított, hogy van egy kis probléma, mint ahogy múltkor történt…

Elvitt vásárolni és segített telefonkártyát intézni. Mivel nem éreztem magam nagyon fáradtnak igent mondtam arra, hogy elmenjünk egy medencés házibuliba a barátaihoz. Volt kreol kaja, remek karibi italok, medence és függőágy, a szállásadó srác nyomta a zenét, mivel régen DJ volt. Nagyon élveztem, mert már rég táncoltam ilyen helyi zenékre. Ráadásul a társaság is jó volt, bár nem tudtam mindenkivel angolul beszélgetni, de alapvetően barátságosak és kedvesek voltak.

Nagyon jól esett újra belecsöppenni ebbe a különleges világba, szuper érzés volt, hogy sokan megdicsértek, hogy remekül táncolok.

Volt ott egy csodaszép különleges trópusi virág, aminek óriási fehér virága volt és csak egyetlen éjszaka virágzik egy évben, ez pont most volt.

Hazafelé nagyon paráztam, mert a szállásadó srácot nem ismertem, nem tudtam mennyire megbízhatóan vezet, csak azt láttam, hogy nem sok híja, hogy hajnal 3 órakor lecsukódjon a szeme. Félúton meg is álltunk vagy 15 percre hogy pihenjen, mert azért a szerpentines, kanyargós utakon eléggé kellett koncentrálni. Ekkor én már több mint 30 órája voltam ébren és nagyon jól esett volna picit szunyókálni az úton, de nem mertem és inkább folyamatosan beszéltem, nehogy elaludjon a sofőröm a volánnál.