A háztulajdonosom, a régi főváros, Pointe-a-Pitre fő buszpályaudvarán kirakott reggel 10-kor a telefonos ügyintézésünk után, sok szerencsét kívánva, ami el is kélt nagyon, ahhoz hogy busszal haza jussak. Főleg, hogy aznapra jelezték a Jose hurrikán érkezését és én nem is szívesen indultam el, de a tulaj meggyőzött, hogy menjünk. Végre hetek óta tartó próbálkozás után sikerült az Orange nevű telefonos szolgáltatónál havidíjas telefon és internet szolgáltatást kötnöm, persze ez se ment könnyen, mert az előző helyen mindenféle doksit kértek, rezsiszámlát, bankszámlakivonatot, okiratot a szállásadómtól hol lakok stb. itt meg szinte semmit.

Nos, ott álltam a 35 fokban, a pisiszagú buszállomáson, undorító mocsokban és kétes alakokkal körülvéve. Mivel vidéken lakok, ezért csak egy konkrét busz jó oda, ami felmegy felénk a hegyre és nem megy tovább a következő nagyvárosba. Egy órán keresztül az összes sofőrt megkérdeztem, hova megy, mert egyrészt azt mondták ez így működik, másrészt nincs se menetrend, se semmi, vagy megy busz vagy nem.

Volt egy olyan fiatal buszsofőr, aki úgy nézett ki, mint egy most szabadult díler rapper, tartottam is tőle. De azért tőle is megkérdeztem merre megy, de mivel nem értettem mit mond, így jobbnak láttam nem fellszállni a buszra. Másodjára már ő hívott oda és érdekes, most tudott angolul, közölte, hogy miután végzett a hivatalos úttal elvisz engem minibusszal haza. Na még csak az kéne, gondoltam magamban, inkább itt várok még órákat. Pedig ekkor már 1 órája vártam a hőségben és nagyon elegem volt. Mivel okoskodók a megállóban látták, hogy itt kérdezgetek mindenkit: mondták ez lesz az én buszom, higgyem el, ezért megint odamentem, illetve mentem volna, ha nem állt volna be a busz lépcsője elé pont egy autó, amiből üvöltött a rapp, és még ha akartam volna se hallottam volna semmit. Na ilyet nem látni Pesten!! Egyszerűen nem tudtam felszállni a buszra, mert az autós haver elállta a bejáratot… nagyon ciki volt, nem is értettem. A lényeg hogy kis várakozás után az utasoktól is megkérdezve azt vettem ki, oda ahova én akarok menni hivatalosan nem megy ez a busz, így elengedtem. Ezután megsajnált egy sofőr aki látott kérdezősködni, odajött hozzám és közölte, hogy szerinte 2 órakkor fog jönni csak az a busz ami nekem kell, műszakváltás miatt. De ha gondolom elvisz Sainte-Anne központig és onnan minibusszal mehetek tovább. Mivel nem láttam más megoldást és nem is éreztem magam itt biztonságban, és a hurrikántól is be voltam tojva, és a pasi sem tűnt veszélyesnek felszálltam, lesz ami lesz. Végül megérkeztem a városközpontba, leszálltam és vártam volna akármeddig, ha nem szól, hogy ott van előttünk a minibusz…hát nem tűnt fel, mert semmi jelzés, csak egy hapsi, mint önjelölt sofőr csinálja ezt a businesst. Egyedüli utas voltam… A pasi napszemüvegben, fülbevalóval, aranyakkal, vagányan állt a busza mellett, gondoltam magamban, ha itt most nem adnak el, akkor nagyon hálás leszek a Jóistennek. Végül persze egyből megkérdezte van-e férjem, gyerekem, pasim, én meg persze próbáltam lazán, viccelődve válaszolgatni.

Mivel közeledett a hurrikán és a türelmem vége beszálltam…a hátsó ülésre. Vártunk jó sokat, hátha jön még kliens, de nem jött. Kiderült, hogy tényleg sofőr, többen is felszálltak útközben, általában úgy hogy leintették vagy csak simán ott álltak az út szélén. Ahol én lakok ott sincs buszmegálló, csak szokás van, hogy itt szokott megállni a busz, de le kell inteni. Mikor megérkeztem az ismerős utcába boldog voltam, a közel 3 órás kis utazásom végre véget ért. Kocsival ez kb. 45 perc, ha nincs dugó. Megfogadtam, hogy köszönöm még egyszer ezt nem! inkább ráfizetem a gatyámat is az autóbérlésre.

Teljesen szokványos itt, hogy a kerék nélküli autó a zebrán áll: